A telkibányai bányászat kezdetével kapcsolatban nincsenek pontos adatok. Feltételezhető, hogy később és kisebb ütemben indult meg az arany és ezüst érc kitermelése, mint a Felvidék többi bányájában. A bányaváros kiváltságait is később szerezte meg. Telkibánya első írásos említése 1270-ből származik, amelyben V. István a fűzéri vár akkor uraként Telkibányát- régi nevén Telukyt- több községgel együtt, nővére két fiának adományozta.

A telkibányai bányászat fellendülése Károly Róbert reformrendelkezéseinek volt köszönhető. A bányászatról fennmaradt első írásos emlék is Károly Róberttől származik, aki 1341-ben határkitűzést rendelt el. Nagy Lajos 1344-ben megerősíti Telkibányát szabad királyi bányaváros kiváltságaiban. 1344-ben Szépbányát a mai nevén Rudabányácskát Telkibányához csatolta, ahol abban az időben még aranybányászat folyt. A bányaváros fénykorát Zsigmond király idejében élte, amikor egy 1395-ben kelt írás, mint bástyákkal és falakkal erősített várost említi. A luxemburgi Zsigmond halálát követő hatalmi villongások következtében a husziták elfoglalták a Felvidéket, köztük Telkibányát is. A vártemplomot lerombolták és erőddé alakították át. 28 évig uralták a bányákat és rabolták a környező falvakat, egészen az 1460-as évek végéig. Telkibánya tagja volt a Felső-magyarországi bányavárosok szövetségének, amelyet Kassán hoztak létre 1487-ben Gölnicbánya, Szomolnok, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyó és Igló részt vételével. A szövetség célja, érdekeik érvényesítése és közös védelmi rendszer kialakítása volt.

A XV.sz. végén elindult bányászati technika megújhodása Telkibánya bányászatát is fellendítette. A korábbi idők horpabányászatával ellentétben, amelyet egymástól független kisvállalkozók folytattak, nagy befektetést igénylő, egységes és átfogó feltárási terv érvényesült. Ekkor épültek Telkibánya jelentősebb létesítményei a Veres vízi táró továbbhajtása, a Lipót akna mélyítése, a Mária bánya nyitása, a Teréz táró, Ferdinánd altáró kihajtása, koncfalvai mosók és osztályozó, az Ósva völgyi vízi-tározó és törők.

Névtelen

A telkibányai református parókián őrzött Protokollúm tartalmazza a legtöbb adatot a község történelmével kapcsolatban. Ebben a jegyzőkönyvben olvasható a Veresvízi bánya pusztulásának legendája, amely szerint 1443-ban egy földrengés következtében 360 bányász vesztette életét. A XVI.sz. másodok felétől az egész Kárpát medencében a nemesérc bányászat hanyatlásnak indult, mivel a termelés egyre mélyebb szinten és nagyobb költséggel folyt. Ehhez a visszaeséshez az amerikai kontinens felfedezése után bekövetkező gazdasági hatások is hozzájárultak. Telkibányán is hosszú évtizedekig lecsökkent, vagy szünetelt a bányászat. Újabb fellendülés csak  XVIII.sz. elején következett be, amikor a kuruc szabadságmozgalom alatt Rákóczi a saját birtokain, így Telkibányán is megnyitotta régi bányákat, 1780-ban a kincstár és néhány magánbefektető a bányászatba kezdett. Az utolsó vállalkozó Koppy István a Ferdinánd tárónál épített ki lúgzó művet. 1890-ben teljesen megszűnt a bányászat Telkibánya környékén.1951. október 4. és 1960. május 31 között újabb kutatások indultak Telkibányán. A kutatásokat azzal a megállapítással zárták le, hogy gazdaságos nemesérc bányászatra nem lehet számítani.